Az EXPLORER Vasutas Világjáró Klub (EVVK) Magyarország legnagyobb szabadidős vasúti szervezete. Célja, hogy vasutas és civil utazókkal egyaránt megismertesse a belföldi és külföldi kultúrális, nemzeti és természeti értékeket.
Ebben a blogban elsősorban Európában, a FIP, INTERRAIL, vasútijegyekkel történő vonatos utazások élménybeszámolóit, útleírásait olvashatjátok.
Minden érdeklődő jelentkezését szívesen vesszük.
Hazatérni Izraelből nem kis vívódás. Elgondolkodtató, de megbotránkoztató, hátborzongató, de kihagyhatatlan. Szóval ez egy küldetés, ami csupa ellentmondás, de aminek hatása alatt leszel még vagy 3 hétig.
Az egész úgy kezdődött, hogy a Vízer „leolcsózza" így télire a jegyeket, ami egyébként inkább a parasztvakítás kategória, mivel nyáron is van tízen ezerért jegy bizonyos napokon. Szóval leomlottak a pénzügyi határok, hiszen egy Róma-Patti kusett árában megvan az odaút. Adott a terv, amihez azért könnyű kivitelezés nem tartozik, de erről majd később.
Miután mindenkinek megígértem, felteszem a képeket a NAGY ITÁLIAI KÖRÚTRÓL. Jelentem hazatértünk és mindenki túlélte. A beszámolóba beírtam a távolságokat mert többen kérdezték. Akik nem tudnák vonatos extrémtúrát csináltunk 30 fővel sok-sok szép látnivalóval. Ez volt 2011 csúcsa!!!
0. nap, Budapest vonat: 700 km túra: 0 km.
Picit megcsúszott a Venezia, no meg ahogy kell a légkondi is elromlott. Aztán éjszaka meg úgy nyomta hogy kabátra kellett öltözni. (A hőtágulást mindenki kibírta)
Velence várhatóan nagy újdonságot nem hozott a csapatnak, de miután a hőmérséklet a 40 fokot ostromolta, így a strand nagy felüdülés volt mindenkinek. A Lido egy másik Velence, mindenkinek javaslom felkeresni. Rendhagyó élmény volt a strandon a katonás zsetonos fürdés. :)
2. nap Nápoly, Busz: 65 km, Vezúv túra 2x2 km, Nápoly 7 km.
A vonat a Tiburtina kiégése A szálláshelyen hagytuk a csomagokat majd szokásos mediterrán késéssel, megérkezett a busz. A táv nem jelentős, (attól a helyi specialitástól eltekintve, hogy a buszsofőrök félúton hipp-hopp kicserélődtek).
A maps kicsit rosszul hozza, mert Torre del Greconál mentünk le, de ez a lényegen nem változtat. Mondjuk ezt a poént már egyszer ellőtem de azért beteszem HD-s videót a környékről.
A Nápolyi túra valahogy így nézett ki fagyistól, vásárlással együtt...
Visszatéréskor a kikötés után adódott kis szabadprogram, és mielőtt a csoportok szétváltak volna csináltam egy csoportképet. (Comment: azért csinos nőkből el voltunk látva rendesen)
Este a szokásos Tiburtina saga folytatódott. Az olasz röhögve mondta, hogy az éjszakai vonatot eltörölték. Utólag mondhatom a "full women" csapat jól megoldotta... A nagy itáliai körútas csapat este tovább utazott Siracusa irányába.
4 nap, Siracusa gyalog: 10 km
A Szirakúzai nap volt a legnehezebb és a legmelegebb is. Szóval be volt fűtve rendesen. Most inkább csak kulcsszavakban írnám le: Apolló temploma, Municipio, Dóm, Aretusa szökőkút, S Lucia temploma, Gimnasio Romano, Santuario della Madonnina. A Neapolisban: Amfiteatro Romano, Ara di Lerone, Orecchio di Dionisio, Teatro Greco. A csapat egyébként jó erőnlétnek örvendett így késő délutánra a táv és műemlékek teljesítésre kerültek. Hivatalosan így és ezt kell látni:
Valójában meg ezt láttuk magunkról a Dóm lépcsőjén:
Alább rajta vagyok (nem tudom míért akarták) de az olasz, aki fényképezett lehagyott egy párunkat.
Reggeli után nekivágtunk a túra 2. legnagyobb durranásának, Taorminának. A túra során kb. 1 óra alatt feljutottunk a 40 fokban a botanikus kertig. Meglátogattuk a belvárost és az Amfiteátrumot. Volt szabadprogram és fürdés is. Visszafelé volt egy kis csomagmegőrzős tréfa (nem adta rohadt automata a csomagot, sőt még le is tagadta), de csinos rendőrasszony ütés-rúgás segítségével kinyitotta nekünk.
Este a messinai kényszerpihenő után nekivágtunk az egyik leghosszabb vonattávnak:
Rómában egy kicsit megoszlott a társaság, mert páran kimentek a Vatikánba, míg a mag egy új római útvonalat járt be az alábbiak szerint.
Rómában Vasútállomás - S Maria d Angeli templom Foro Triano-Vittorio Emanuelle emlékmű- Capitolium - Piazza Venezia - Teatro di Marcello (kis Colosseum) - Piramid Cestius
A Piramistól terv szerint dél magasságában kivonatoztunk a Ostiába, ahol fürdés, szabadprogram.
Visszatérve a csomagmegőrző után, kimérten kértem a nagy itáliás csoportot, hogy különüljenek el a többiektől mert fontos beszédem van velük. Ment is a találgatás: (Vonat? Késünk? Plusz pénz?). Hogy mi történt az maradjon köztünk...
Mit adhat egy ilyen út?
Magam az ilyen programokat azért szeretem mert belülről kicsit mindig megváltoztatnak, átalakítanak. Még akkor is, ha már vagy 15-ször jártam errefelé.
Ennek az útnak az egyik küldetése, hogy megmutassa nem szükséges százezreket költeni, olyan szolgáltatásokra amelyek vizuálisan nem növelik az utazás értékét.
Az ilyen túrákon nemcsak másokat, de magunkat, a határainkat is jobban megismerhetjük. Megtudhatjuk magunkról, hogy hogyan segít(het)ünk másokon és hogyan számíthatunk embertársaink segítségére. (Ez a csoport ebben kimagasló volt.)
Felfedzhetjük azt a sok sok újat, amit a kultúrák különbsége adhat, a megismerés örömével mérhetjük a különbséget. És mert választ nem mindig kapunk a miértre, megtanuljuk elfogadni a különbözőt.
Így utólag is őszintén remélem, hogy a csomagok mellett mindenki a kis szívében hazavitt egy csipetnyi forró Itáliát, melyből meríthet a hétköznapokban.
És bármerre is jártok a nagyvilágban gondoljatok mindig arra, hogy milyen jó is hazatérni a mi kis hazánkba.
Az Adria gyöngyszemét a polgárháború előtt évi 10 millió turista kereste fel, hogy élvezze a páratlan természetet, az állandó napsütést, a hihetetlenül kék tengert és a nagy európai üdülőhelyekhez képest olcsó árakat.
Minden út Rómába vezet, tartja az ősi mondás. Kövessük hát az ókori bölcseletet, és vegyük utunkat az Örök Város felé! Nehéz Rómáról érzelmek nélkül szólni, de tán nem is kell, hisz mindenkiből, akit megérint az ősi város szelleme érzelmeket vált ki. Ha itt járunk, fontos, hogy ne csak megnézzük, hanem sokkal inkább átéljük várost. Könnyen dobálózunk évszázadokkal, évezredekkel e vidéken, de mégis beleborzong mindenki, ha megpróbálja ésszel felfogni ezt az időtartamot.
Alapjában véve a hegyek szerelmese vagyok, de ez a tengerparti városka korrekt megfizethető áron számolt kellemes ebédje után magával ragadott. Bővebben>>
Most lássunk egy másik részvevő, FAB élménybeszámolóját ugyancsak Postojna témában...
Augusztusban kis csapatunk Szlovéniában, Postojnában járt. Sajnos a magyar vasút kiszámíthatatlansága, s a nyáron már menetrendszerűen bekövetkező felsővezeték szakadások miatt, sokan csak gondolatban jöhettek velünk, miközben a nyílt pályán, vagy valamely eldugott kis vasútállomáson várták a felmentő sereget, a „felsővezeték szakadást helyrehozó kiváló és gyors szakmai csapatot”, abban bízva, hogyha már Postojnába nem is, de talán még aznap sikerül hazajutniuk.
Mi szerencsések, „vagy csak otthonról időben elindulók”, megfogyva bár, de törve nem, önfeledt hangulatban foglaltuk el helyeinket, illetve csak foglaltuk volna, mivel a Venezia-n azok már mások kényelmét szolgálták.
Ám harcedzett csoportvezetőnk „Karesz” erejét és idegeit nem kímélve a bitorlókat eltávolította, és mindannyiunkat méltó helyére ültetett.
A Sezanáig tartó hosszú út során sajnos újabb emberveszteséggel kellett számolnunk. Egyik tapasztalt, már több túrán részt vevő utastársunk összes iratát otthon hagyta. Tőle egy balatoni megállóban vettünk szomorú búcsút.
Fogytunk, mint Dumas testőrei a hosszú küldtetés alatt, midőn a királyné nyakékjét igyekeztek tulajdonosának visszajuttatni.
A horvát határnál újabb kihívás elé kellett néznie egyik hölgy utasunknak, akinek félárú jegye, a szigorú horvát kalauz szerint nem vonatkozott egy rövid, a gyékényesi határállomást követő 15 kilométeres szakaszra.
Újabb veszteség, a vonatról való leszállítás réme járta át a fülkét. Mindenki feszülten figyelt, hősnőnk szívében keserűséggel, de tekintetében törhetetlen bátorsággal, gondolatban már búsan integetett a vonattal együtt távolodó keserédes vidámsággal teli csapatnak, s oly kicsivé próbálta magát összehúzni, mint egy kisegér, hátha így átjuthat a határon.
Ám ekkor hősies csoportkísérőnk „KARESZ” újabb bátor lépésre szánta el magát, s fura angolsággal magyarázni kezdett valamit a kalauznak. Érdekes ez az angol nyelv. Bár senki nem értette mit is mondhatott a mi „D Artagnan-unk” a nála kétszer magasabb, szúrós tekintetű hivatali embernek (valószínűleg ő sem), az végül némi bosszús legyintéssel engedélyezte szorult helyzetben lévő hölgy utasunk továbbhaladását.
Micsoda megkönnyebbülés. Horvátországban vagyunk, bár nem váltott lovakkal, és merénylőkkel a hátunk mögött, de nem kevés kaland árán. Ám még hosszú éjszaka várt ránk. S ki tudja, reggelre meglesz-e még a „tíz kicsi indián”? Ki állhat a fura eltűnések mögött. Mindenki gyanús lehet, aki még a vonaton van! Vajon az, aki egész éjjel és hajnalban a fociról és nőkről beszél? Vagy ő, aki lábát a szemben lévő ülésre téve alvást színlel? Talán az a szemüveges, aki olvas, pedig nincs is fény? (Esetleg éjjellátó szemüvege van!?)
Egymással szembeni gyanakvásunkat végül az álom nyomta el.
Ám reggel újabb eltűnéssel kellett szembenéznünk. Hol és mikor történhetett? A szlovén határon? Ki volt szem- és fültanúja az eseményeknek? Újabb társunk esett áldozatul a bürokráciának? Á, szerencsére nem, csak a sok sör hosszabb időre a mosdóba kényszerítette.
A váratlan eseménysorozat, mely eddig sújtotta csapatunkat, vezérünket „Kareszt” folyamatos létszámellenőrzésre sarkallta.
A kora reggeli órákban végül a Sezana-i kis vasútállomáson egy italautomata és néhány otthoni, már kellően meggyötört szendvics kíséretében pihentük ki az izgalmakat. Nem tudtuk, hogy ami ezután vár ránk, az minden vasutas képzeletét felülmúlja.
Fegyvertelenül, békés szándékkel érkeztünk Szlovéniába, ám a sors újabb és újabb akadályokat gördített elénk. Csak egymásra számíthattunk!
„TUDTUK, EGYÜTT KELL MARADNUNK, HA EZT TÚL AKARJUK ÉLNI!”
Felvérteztük magunkat sok humorral (sörrel), jókedvvel, így már bátran néztünk a kihívások elé.
Következő veszélyes vállalkozásunk az Európa szerte híres Postojnai Cseppkőbarlang felfedezése volt.
Már mindenre felkészülvén, páncéljainkat (meleg pulcsit és kabátot) magunkra öltvén, fényképezőgépeinket és telefonjainkat csőre töltve, és zsebeinkben eldugva (hiszen tilos volt a fényképezés) ültünk fel a kisvasútra, amely a hegy gyomrába vezetett bennünket. Mintha varázslók birodalmában jártunk volna. Mi várhat lent bennünket, a szemkápráztató cseppkövek között?
Talán csak látomás, hogy veszélyre kifinomult érzékeinket elhomályosítsák, majd jön az „orkok” vad támadása, s ezzel küldetésünk befejezetlenül ér véget? Ki mondja el „KARESZ” hőstetteit az utókornak, ha hírmondónk sem marad?
Hiszen nagy hibát követtünk el. A másfél órás barlangi túra során nem maradtunk együtt. „Így nem lehet vállvetve harcolni”! Hová tűnt „Az egy mindenkiért, mindenki egyért” nemes gondolat?
A barlangból kiérve vártunk, vártunk elveszett társainkra. Visszafordulni egyikünk sem mert. Oly nagyhatalmú erőkkel, akik ily csodálatos világot tudtak teremteni, mi kicsiny földi lények tehetetlenek voltunk. Csak bízhattunk benne, hogy a csodás káprázat egyikünket sem ejti véglegesen rabságba, hogy a jövő évi csoport találhasson rá megfakult sárga EXPLORER-es pólójában egy formás cseppkövet szorongatva az idők végezetéig.
Ám az égiek kegyesek voltak hozzánk, s mindenki visszatért.
Küldetésünk következő állomása Ljubljana volt, amelyet vonattal kellett megközelítenünk. A csekély, két kocsiból álló közlekedési eszköz tömve volt. Ez „megkönnyítette” helyzetünket, mert leülni nem tudtunk, így heringként sorakoztunk fel a keskeny folyosón. Végre újra együtt! „VÁLLVETVE!”(Jó szorosan, fulladáshatáron.) „EGY MINDENKIÉRT, MINDENKI EGYÉRT!” Bensőkben dicsőségesen harsogott a jelszó egészen addig, míg derekunk, lábunk, hátunk kezdte felmondani a szolgálatot. Ám humorérzékünk most sem hagyott cserben. Tudtuk, időben fogjuk küldetésünket teljesíteni, MI FOGUNK ELSŐKÉNT LESZÁLLNI A VONATRÓL (mivel amíg mi nem mozdulunk, addig a többi utas fülkés kényelmének rabja marad).
A vasútállomáson ruházatunkat rendbe szedtünk, lelket öntöttünk sebesültjeinkbe, akik lábukat, hátukat, derekukat fájlalván a város felfedezésében nem akartak részt venni. A rábeszélés sikeres volt, egyetlen emberünket sem hagytuk hátra, holott tudtuk, egy csapat csak annyira gyors, amennyire annak leggyengébb tagja. Akkor még nem gondoltunk arra, mi lesz, ha menekülnünk kell.
Pedig kellett! Tomboló vihar, az égből ránk zúduló hatalmas eső akadályozta utunkat. Nem veszélyeztethettük sérült bajtársainkat, ezért őket egy templomban hátrahagyva, a természet iszonyatos erejével harcolva, a zuhogó esővel dacolva, mi, elszánt nők és férfiak eljutottunk a várig.
Teljesítettük a küldetést. Most már megnyugodhatunk, már csak haza kell jutnunk Magyarországra, hogy dicső tetteinket históriás énekekbe önthessék.
A Venezia-n helyfoglalásunkért újabb küzdelmet kellett vívnunk, amely időnként a hölgyek fülét sértő megjegyzésekkel volt fűszerezve, de éreztük, ez az utolsó megpróbáltatás, amely vár ránk.
A hazaúton figyelmünk nem lankadt (abban a néhány percben, amikor a határőrök, vagy a kalauzok ránk törtek) ettől eltekintve Budapestig aludtunk.
Jó csapat voltunk!
Jövőre veletek ugyanitt, a Keleti pályaudvaron (ám egy másik küldetésre indulva) találkozunk!!!
Időközben hazatértünk a Benelux túráról is. Az egyáltalán nem könnyű útat végül is mindenki korrektül teljesítette sőt még néhány extrát is belevittünk. Részletekért katt alább...
Ez számomra az igazi élményszám. Ez a sziget egy fátyolos nő, a maga szépségével, hívogató csáberejével, romantikájával. Édesgeti, hívogatja de el is taszíthatja az idegent.
Jut eszembe a hasonló nevű halhoz semmi köze. Aki "Spanyollal vagy Göröggel" hasonlítja össze csalatkozhat.
Itt nincsenek akciók, van helyette érintetlen környezet meghökkentő képződményekkel. Csodálatosak a nők és műértők véleménye szerint a pasik is átlagon felüliek.
Borongós időben, Karlovy Vary ódon már-már háborús filmbe illő vasútállomása "fogadott", mely Cseh viszonylatban igen csak átlag alatti. Innen 15 perc alatt sétáltunk be az "Ékszerdoboz" jelzővel illetett óvárosba, amely tulajdonképp a meleg vizű Tepla folyó (folyócska) két partján fekvő főutcát jelenti. A menetközben szemerkélő eső ellenére is barátságos hely. Ez talán annak is köszönhető, hogy leszámítva a város közepére felhúzott otromba szocreál szállodát, Karlovy Vary óvárosát nem csúfítják paneldzsungelek.
A jól bevált állandó és visszatérő vonatos klasszikusok, mint Prága, Krakkó, München, Neuscwanstein, Bulgária mellett igen sok tervünk van!
Új, de szinte biztos befutónak ígérkezik Motenegró!
Az alábbi célokra, melyek közül több is az UNESCO Világörökség része igen sokan érdeklődtek, így keressük a legjobb lehetőségeket: Görögország, Szardínia-Korzika, London, Dél-Itáliai körút, Törökország
A VBKJ keret, a Vasutas Egészségpénztár, és az Üdülési csekk nyújtotta lehetőséget sem szabad elpazarolni: Sopron (Epénztár, Ücsekk, VBKJ), Evezőstábor gyermekeknek (Epénztár, Ücsekk), Brac (Epénztár, VBKJ), Erdély (Epénztár, VBKJ), Szicília (Epénztár, VBKJ).
Megjött kiscsapatunk Nápoly és környékéről. Volt röhögés, nyafogás, s ötletelésben sem volt hiány, de alapvetően jó kis csapat volt. „Szanta Lúcsia” megállótól a szokásos Velence Classic után kihajóztunk a Lidóra is, ahol most tavasszal egy csomó gyönyörű kagylóhéjat lehet találni. Nápolyba érkezés után, nem kellett várni a szobákra, jól esett 2 nap pác után fürödni egyet. A Vezúvra privát busz jött értünk, illetve mi mentünk elébe, mert akkora dugó volt, hogy képtelen volt a szállodát megközelíteni.
2010. 05. 02-án érkeztünk meg a Bajor Alpokba, ahol megcsodálhattuk a magányos szirtfokra épült Grál lovagjainak legendás várát a Neuschwanstein-i kastélyt. A mesés kastély anno Walt Disney-t is megigézte, így rajzfilmjeinek elején e kastély kontúrjait fedezhetjük fel.
A kastély látogatása után visszatértünk Münchenbe, ahol az oromfogazatos Károly-kapun át csöppentünk a belvárosba. A Polgárok terme után a római Il Gesu- templom mintájára létesült Szent Mihály-templomban gyönyörködhettünk, majd Németország legnagyobb csarnoktemploma a Dóm tárult szemeink elé. Az Új Városháza előtti téren I. Miksa választófejedelem hálaoszlopa, a Mária oszlop magasodott elénk.
A magyar utazók körében még kevesek által ismert település, mely Budapestről vonattal is könnyen megközelíthető, rendkívüli kincset rejt! A Pivka folyó a föld alatt utat törve kb. 4 millió év alatt rendkívüli barlangrendszert hozott létre. Termeiben csodálatos helyenként több tíz méter magas cseppkő oszlopok és díszes alakzatok alakultak ki. „Életkoruk” különböző: a „fiatal” 8.000 évestől egészen a 100.000 évesig vegyesen lelhetők fel. A világon elsőként látogatható barlang, erről tanúskodik egy 1213-ból való aláírás a falon, de találtak itt őskori eredetű csontból és kőből készült szerszámokat is. A barlang kiépített hossza 4,7 km, melyből 1,2 km a gyalogos szakasz. Rögtön a bejárat után először a barlangi kisvasúton foglaltunk helyet. 12 km/h sebességgel robogtunk a föld belsejébe! A sziklák és cseppkövek rendkívüli közelsége (néhány cm) miatt a sebesség szédítőnek tűnt, és helyenként még a fejünket is lehúztuk, nehogy egy c"seppköves skalpolásban" részesüljünk...
Az EXPLORER Vasutas Világjáró Klub (EVVK) Magyarország legnagyobb szabadidős vasúti szervezete. Célja, hogy vasutas és civil utazókkal egyaránt megismertesse a belföldi és külföldi kultúrális, nemzeti és természeti értékeket. A nyugdíjasoktól a kisgyermekekig mindenki számára tartalmas, érdekes programokat nyújt a szabadidő hasznos eltöltéséhez, az aktív pihenéshez.
Blogunk elsősorban Európában, főként FIP, INTERRAIL, és egyéb akciós vasútijegyek birtokában megtett vonatos utazások élménybeszámolói, útleírásai, illetve ezt kiegészítve egyéb a vasúttal, utazással, nyaralással, természeti és kulturális látványosságokkal, ezek közül is kiemelten az UNESCO Világörökség témáival, információival, aktualitásaival kíván foglalkozni. Természetesen aki akar hozzánk csatlakozni szívesen vesszük a jelentkezését.
Hazatérni Izraelből nem kis vívódás. Elgondolkodtató, de megbotránkoztató, hátborzongató, de kihagyhatatlan. Szóval ez egy küldetés, ami csupa ellentmondás, de aminek hatása alatt leszel még vagy 3 hétig.
Ez számomra az igazi élményszám. Ez a sziget egy fátyolos nő, a maga szépségével, hívogató csáberejével, romantikájával. Édesgeti, hívogatja de el is taszíthatja az idegent. 
A jól bevált állandó és visszatérő vonatos klasszikusok, mint Prága, Krakkó, München, Neuscwanstein, Bulgária mellett igen sok tervünk van!
Az EXPLORER Vasutas Világjáró Klub (EVVK) Magyarország legnagyobb szabadidős vasúti szervezete. Célja, hogy vasutas és civil utazókkal egyaránt megismertesse a belföldi és külföldi kultúrális, nemzeti és természeti értékeket. A nyugdíjasoktól a kisgyermekekig mindenki számára tartalmas, érdekes programokat nyújt a szabadidő hasznos eltöltéséhez, az aktív pihenéshez.