Shalom, Salem alejkum, Isten hozott...

Hazatérni Izraelből nem kis vívódás. Elgondolkodtató, de megbotránkoztató, hátborzongató, de kihagyhatatlan. Szóval ez egy küldetés, ami csupa ellentmondás, de aminek hatása alatt leszel még vagy 3 hétig.

Az egész úgy kezdődött, hogy a Vízer „leolcsózza" így télire a jegyeket, ami egyébként inkább a parasztvakítás kategória, mivel nyáron is van tízen ezerért jegy bizonyos napokon. Szóval leomlottak a pénzügyi határok, hiszen egy Róma-Patti kusett árában megvan az odaút. Adott a terv, amihez azért könnyű kivitelezés nem tartozik, de erről majd később.

Számomra -így néhány 100 túra után is- még mindig merő izgalom az előkészület és a start. És nem volt ez most sem másképp. A magyar oldali induláskor a szokásos durrogások a csomagdíj (ami a kedvezményes jegy 50%-a) az elveszem a vizedet, vagy a vesd le a cipődet akciók miatt. Megvallom őszintén, a rendes gépeken nem szoktam nézni, vagy ha lehet, elnyomogatom a mentési, menekülési instrukciókat. De mivel a fapadoson nincsenek képernyők, így élőben, egy viszonylag mulatságos pantomim előadás keretében szipkáznak, meg menekülnek a stewardess lányok.

Gép fel, majd le (feltűnt, hogy újabban nem tapsolnak a magyarok a sikeres leszállás után). A határátlépés kegyetlen. Idehaza, az EU elkényeztet bennünket ezekkel dolgokkal. Csak át mégy egy üres bódé mellett, azt már be is léptél. No, ez itt kicsit másképp van. Nem is kicsit. 3 zónás szűrővel szűrik ki a terroristákat. Nem vagyok rosszarcú, sőt kifejezetten arab kinézetű sem, de elmondhatom, hogy mindegyik biztonsági szűrőnél, az átlagnál tovább időztem. Minek jött? Milyen név ez? Anyádat hogy hívják? Hány generáción keresztül vagy magyar, meg ilyenek.

Izraelben nem tudsz úgy lépni tízet, hogy valaki ne ajánlana valamit pénzért. Most viszont a reptérről -két átszállás helyett- kifejezetten jól jött egy iránytaxi Jeruzsálembe. A jól kiépített utak mellett kész táblaerdő mondja, hogy a KRESZ szabályokon túl, mire ügyelj: Könyökök be! Ha izraeli vagy, ebbe a palesztin faluba nem menj be, mert bajod eshet.

Ha tízet nem tudsz lépni valami ajánlatért, akkor viszont tíz kilométert nem tudsz úgy menni, hogy ellenőrzőpontot ne kelljen átlépni. Ezek jelentős része üres bódés, másoknál feljön 2 géppisztolyos „gyermek", és végig mennek a buszon. Az adekvátabb eseteknél busz megáll, utasok le, busz határon át, majd egyesével átnéznek, kikérdeznek. Ami feltűnt, hogy mind a beléptetésnél, mind az ellenőrző pontokon fiatalok fiúk lányok vegyesen vannak. Az utcán sokat látni egyenruhában, akik nagy ügyet nem csinálnak a fegyvertartásból. A fiatal simán beugrik a plázába, gépkarabéllyal a hátán, meginni egy kávét. Magyarországon egy ilyentől gyorsan kiürülne a pláza.

Jeruzsálem a vallási multi

Nah itt mindenkinek, akinek köze van zsidó, muszlim, keresztény valláshoz van valami érintettsége, van dolga és küldetése. Műszaki nyelven szólva Jeruzsálemben, az óvárosban, 4 gyártelepen (az örmény rész a fentiekhez még hozzátartozik) megy a nagyipar. Én keresztény prodzsektet vittem, és arra következtetésre jutottam, hogy ez az ág jócskán túl van hájpolva. A kálvária dolog, a stációk egyébként jól le vannak vezetve és laikus számára is érdekesek. Ezen az útvonalon gyakran látni csoportokat, akinek egy tagja az ember nagyságú keresztet viszi. Ez itt ilyen általános dolog! Mondjuk, térdre nem esnek, nem ütik véresre magukat és a végén nem is feszítik meg őket, bár elnézve a Szent Sír templomot, még lehet, hogy erre is lenne igény. Itt az utolsó stációknál egy kicsit megbolydul a nép (Szent Sír templom ahol Jézus /képzeletbeli/ sírja található). A fanatikusok önkívületi állapotban zuhannak a sírra, ölelgetik, csókolgatják, tapogatják szívükhöz dörzsölve a kinyert képzeletbeli elixírt. Mások a repedéseket matatják megszállottan rögökért, morzsákért kutatva. Kendővel itatnak valami képzeletbeli elixírt, tárgyakat dörzsölnek hozzá, tesznek rá pl.: pénztárcát is (ez utóbbin azért kiborultam). Aztán hozzák a gyógyulást remélő betegeket, nyomorékokat.

Jeruzsálemben és környékén olyan koncentrált és akkora számosságú a keresztény emlékek száma, hogy komolyan mondom már végül összekevertem ki hol született és halt meg. Már nem csak Jézus, hanem az őt megelőző nagymamáig visszavezetik a sztorit. Egyébként emlékhelyek szépen felújítottak. Látszik, hogy nagyszámú vendég befogadására alkalmasak és ingyenesek (a WC-t is beleértve).

Minden keresztény vallási irányzat képviselete szintjén jelen van az óvárosban. A már említett örmény felekezeten túl, ortodox, görög, máltai, de még etióppal is találkoztam. A saját rezidenciákon túl, az egyes épületeket közösen meghatározott rend szerint használnak.

Rejtélyes és nagy érdeklődésre számot tartó zsidó vallási csoport szintén reprezentáns volt az óvárosban.

Jeruzsálem óvárosa egy egybefüggő bazár. Látogatásomkor épp a Sabath köszöntött be, vagyis a „bazár fele bezárt", ami az eladók erőszakosságát nézve nem is volt baj. Napnyugtakor özönlenek zsidó a hívők a siratófalhoz. Nem is özönlenek, rohannak! Ott aztán egy megindító és megosztó performansz veszik kezdetét. Egyesek a falnál végzik vallási rituáléjukat, mások magukban imádkoznak, a harmadik rész beszélget, érkezésemkor egy csoport pedig vidám ünnepléssel töltötte az időt.

A falhoz belépni fiúknak csak fejfedőben lehetséges (lányoknak külön rész van). Nekem adtak a belépéskor, melyet elsőre furcsa érzés volt viselni, egy másik vallás szokásrendszerét felvenni. A szőrmés strájmli volt a legnagyobb kedvencem. Bár ilyet nem adtak, de nem is bírtam ki, hogy az első hármat ne bámuljam tátott szájjal. Meghökkentő élmény volt.

Temető (ráadásul egy öreg zsidó temető) mellett nőttem fel. Tán ezért is, de holtak városa számomra ugyancsak élményszerű volt. Nincs fejfa, nincs dísz, nincs versengés, hogy halottak napjára ki kapálja sírt és milyen virágot hoz. Aki ellátogat, a sírhoz hoz egy követ és ráteszi. Ami igazán megindító volt számomra, hogy a régi sírokat sem szanálják, azok megtörve, megrepedve viselik tovább az idő viszontagságait.

Mindig van másik út

Ezt egy Montenegrói muszlim mondta egyszer ezt nekem. Ez egyébként gyakran hozzásegít, ahhoz hogy problémákat megoldjak...

Ahogy írtam Sabbath-kor szinte minden, amire modern embernek szüksége van, pl. tömegközlekedés, hivatalok stb. megáll. Megállna, ha nem lennének az arabok, akik nem foglakoznak a zsidó ünneppel és mindent ugyanúgy közlekedtetnek a szent ünnepeken. Így fordulhat elő, hogy amíg nemzeti busztársaság megáll, addig az arab buszok közlekednek. Keresztény busztársaság nincs, ellenben az arab buszokkal való közlekedés már nem kis kihívás. Menetrend nincs, a honlap arab nyelvű. Ami megnyugvást hoz, az az európai üléshuzat, a magyar piros kék zónázó vonat kárpitja. Jeruzsálemben éppen 4 buszpályaudvarból ki kell választani a megfelelőt. Ott tudnod kell, hogy zöld vagy kék buszra abból is kicsire vagy nagyra szállj. GRRRR!!! Egy ilyen busszal volt alkalmam a 8 m es falak mellett Betlehembe ellátogatni. Szerencsére vittem magammal GPS-t, amin az izraeli mappa rajta volt. Mondom az izraeli és nem a palesztin. Szóval csak annyit láttam, hogy hogy egy utcán megyek, de azt, hogy mi a neve azt már nem. Eltévedtem, de egy 8 méteres fémbástya tövében, egy géppisztolyos bácsi megmondta a páncélautóból, hogy merre kell menni... Nem mondom, hogy nem volt félelem érzetem.

Csupán ismétlésként Betlehemben található a Születés Temploma, Jézus szülőhelye, mely valójában egy hatalmas templom rendszer. Míg ide eljutsz legkevesebb 10 kihagyhatatlan ajánlatot kapsz. Itt nyomulnak egyébként legagresszívebben a taxisok, idegenvezetők, meg úgy mindenki. Egyébként a templom a pici bejáratával érdekes szép, meg itt mintha nem is omlanának össze mentálisan úgy a hívők, mint Jeruzsálemben. Viszont a csillaggal jelzett helyre, nem kis sorban állással lehet eljutni. És nem gondolnátok, de erre is van szakosodott ember, aki sort kikerülve eljuttat benneteket a „jászolhoz". Én Magyarországon központi rendelőkben látnék igényt, egy ilyen tolakodtató szolgáltatásra.  Kis gondolkodással, egyébként mindenki rájön a tutira, amit most nem írok le.

Izrael másik és legnagyobb arca a sivatag, amelyből kettő (fajta) van. A Júdeai a lájtossabb, amolyan félsivatag, a Negev viszont már haladóknak való. Én az elsőbe látogattam egy fél napra, jóllehet ez is felejthetetlen volt. Ez a Holt tenger dolog is nagyon izgatott, ezért a kettőt összevontam. Jeruzsálemből napi több busz is érinti ezt az úti célt, jól kiépített utakon hamarosan a dűnéknek látszó objektumok között találod magad. No, ezek nem a klasszikus vándorló sivatagi homokbuckák, hanem köves kietlen dombság, nyomokban növényekkel. Útközben tákolt táborokkal, katonai telepekkel, ültetvényekkel találkozhat az utazó. Fóliasátor is van, bár meglátásom szerint ez a hazaival ellentétben, pont azért van, hogy hűvösebben tartsa növényeket. Aztán klasszikus Kibuc is felfedezhető, ahol sátorban laknak a táborlakók a fóliák mellett. Vadregényes lehet... Ha buszon utaztál egy órát, kibámészkodtad magad, és pattog a füled, akkor jó eséllyel a Holt tenger felé tartasz. Merthogy a föld legalacsonyabb pontján van ez tenger, vagy inkább sűrítmény. Bár volt aznapra más programom is, de annyira izgatott ez a dolog, hogy rögtön rohantam a partra fürödni. Menetközben még kiszabadítottam, egy WC-be ragadt turistát, így már csak méterek választottak el a világszenzációtól. Köves sziklás holdbéli talajnál jól jön a korlát, ami aztán mintha zsíros lenne, úgy berozsdázza a kezed, mintha te lennél vasember savfürdő után. Gondoltam is rá, hogy ez helyiek tréfája, de aztán miután ez a gépzsírérzés a vízben is megmaradt, megnyugodtam, hogy ez a tenger helyi szolgáltatása. Miután „kezdőként" sikeresen több helyen is elvágtam a lában a sziklákon elolvastam a szabályzatot. Első szabály, papucs... :( Nos, a fürdés csak háton lehetséges, mert ha mellen úszol, belefulladhatsz (keljfeljancsi hatás). Negyed óránál több időt nem szabad a vízben lenni, és ne is idd ki, mert így is csökken a vízszint évről évre. A meguntad a mókát és kijöttél mindenképp le kell tusolni.

A hely második csodája, az Ein Ghedi Nemzeti park, vízeséssel, szelíd muflonokkal, hasadékokon átvezető, kiépített utakkal. A vízesések alá be lehet állni, kivétel legutolsó, ami tízemeletnyi magasságból alázuhanva igencsak fejbe kínálná az embert. És itt jön slusszpoén. Amit mi hegymászásnak hívunk, az itt valójában mélyföld mászás. Vagyis az vízesésektől felmászva, nem hegycsúcsra jutsz, hanem a 0 méterre, a tengerszintre. Aztán ahhoz, hogy a bejárthoz eljuss, vissza kell menned mínusz 100 méterre. ebből az következik, hogy a vízesés tengerszintről indul és mínusz 100 méteren ér véget. Érted?

Tel-Aviv és a szabadosság

Szabadjon megjegyeznem túl sok történelmi látványosság nincs a városban, de a pörgő, lüktető hangulat mindenkit magával ragad. Ha feszítenek a szabályok, de Amerikába is vágysz, el kell ide látogatnod. Orosz vagy amerikai, zsidó vagy arab itt majdnem mindegy. Tel-Aviv a szabadosság földje. A gazdaság látványosan pörög, menedzserek, üzletek, hivatalok tömege található itt. Szuper kocsmák, szép éttermek. A felhőkarcolók tövében ott az amerikás plázs, futókkal, röplabdázókkal, pihenő emberekkel, leszbikusokkal, hippikkel és természetesen horror árakkal. Aztán több régiség piac is van, de legütősebb a Carmel piac. Keleti fűszerek ordítozó, árusok, csodagyümölcsök, borok... No, biztos nem bírod ki, hogy egy csomó pénzt ne hagyj ezeknél. Tudják is, mert minden bejáratnál van pénzváltó.

Aztán lefutva a köröket, megmártózva, bevásárolva, megpihenve jössz csak rá, hogy azért vagy ebben városban, mert hamarosan haza kell repülnöd. Európaiként a művészeti értékek mentén utaztál, de eltöltve néhány napot, magad is rájössz, hogy az utazások legnagyobb látványossága táj és az ember.

Fel sem fogod, meg sem érted azt a rengeteg ingert, élményt, döbbenetet, ami ezen a vidéken ért. Rezignáltan végigcsinálod és bosszankodsz a világ legdurvább kilépetési procedúráján, de a váróban már fényképeket nézed vagy írsz egy ilyen sztorit. Ha téli estéken akarsz ilyen sztorit írni az unokáknak vagy fényképet akarsz nézegetni várunk közénk, mi megismételjük ezt 2014-ben

Explorer Vasutas Világjáró Klub tovább a tájékoztatóhoz>>