Olaszország-Vezúv-Capri
Megjött kiscsapatunk Nápoly és környékéről. Volt röhögés, nyafogás, s ötletelésben sem volt hiány, de alapvetően jó kis csapat volt. „Szanta Lúcsia” megállótól a szokásos Velence Classic után kihajóztunk a Lidóra is, ahol most tavasszal egy csomó gyönyörű kagylóhéjat lehet találni. Nápolyba érkezés után, nem kellett várni a szobákra, jól esett 2 nap pác után fürödni egyet. A Vezúvra privát busz jött értünk, illetve mi mentünk elébe, mert akkora dugó volt, hogy képtelen volt a szállodát megközelíteni.
A vulkánra - bár mindannyian neki indultunk - a csapat 60 %–a ért fel. Mondhatom felejthetetlen élmény volt. A sárga, fekete, zöld kövek csak úgy vonzzák a tekintetet. Visszafelé ismét tanúi lehettünk a nápolyi közlekedés szabadosságának. Délután Nápoly központjából csorgott az állomás felé vissza a csapat. (Így utólag, lehet, hogy nem kellett volna, mert eléggé fáradtak voltak).
Este ennek ellenére 3 fő kivételével mindahányan elmentünk a szokásos krimóba ahol a helyi tengeri szörnyekkel ismerkedhettek barátaink tányérjaikon.
Aznap a szálláson mindenki jól aludt. Reggel kisimulva, a svédasztal után nekilendültünk a kikötőnek. A Caprira tartó hajót gyorsított beszállással vettük be, így néhány perc múlva már indultunk is. A tenger nyugodt volt, így a szokásos „zacskó-lélegeztetés” elmaradt. A sziget gyönyörű volt. Bátrabbak Anacaprin a sziget legmagasabb pontjára tartó libegőt is kipróbálták. A csúcsról csodálatos kilátás nyílt az egész szigetre. Este visszarobogtunk Velence irányába. Megmértük! Ment 150 km/h felett is a gyorsvonat. Másnap 130 km/h-val ment Verona felé a zónázó is, úgyhogy még van hova fejlődnünk. Verona veszélyes pálya. Kicsinek látszik mégis nagyok a távolságok. A Castello Veccio, Ponte Veccio, Amfiteátrum, Főtér, Aréna hurok fárasztó 9 kilométere szakértők szerint 25 dkg zsírtól szabadított meg bennünket. Szóval kitikkadtunk, de égett zsír! Levezetésképpen visszavonatoztunk Velencébe, ahol a nép még a maradék pénzétől is megszabadult. Az este során hazaindultunk, s ezzel az idei év legnehezebb túráján vagyunk túl.
A film nem a miénk, mert helikopterrel nem járunk (pedig lenne pénzünk rá!). :) :) :)
